Sári szüléstörténete 2018.05.10.

Megszületett a legszebb, legcsinosabb, leglazább, legstrapabíróbb és legvagányabb, immár kétgyermekes fóti kismama jógásom második kislánya :-D Sárit még tavaly ismertem meg, amikor Mesi nevű, gyönyörű kislányával csatlakozott a nagybabás jóga foglalkozásokhoz a fóti Galagonyaházban. Azóta járt hozzám Kismama jógára a második babucival, volt nálam Kismama masszázson is, és párjával apás szülésfelkészítőt is végeztek.
Első kislánya, Mesi, Írországban született, ahol Sári egy igazi ultraszülést vitt véghez az írek háborítatlan és természetes szülést támogató türelmes kivárása közepette: 32 órát vajúdott. Többször említette, hogy Magyarországon, kórházban már rég megcsászározták volna, de hogy valamiképpen beavatkoztak volna, az biztos. Egyetértek!
Második kislányát most Magyarországon, kórházban hozta világra, és mint olvashatjátok, volt is némi gyorsítás egy adag oxitocin képében, de Sári ebből sem csinált problémát.
Gratulálok, Sári! Köszönöm, hogy 2 gyerkőc mellől is írtál :) Nagyon ügyik voltatok! Örülök a gátvédelem sikerének, és hogy most megtapasztalhattál egy normál rövid szülést :) Mesi nagyon cuki lehetett, ahogy próbálta processzálni a kinn-benn kérdést :-D sok boldogságot kívánok Nektek!! :0)
Íme Sári második szülésének története, és hozzá a gyönyörű gyerekek fotóinak publikálására is engedélyt kaptam ? Már csak Kittinek szorítunk a csapatból, ő lesz az utolsó befutó, ám nem utolsó sorban! ;)
„Sziasztok!
Csak kijött ez a Lencsilány végre kedd reggel. 3kg 53cm, lekörözte Mesit, ami nagyon meglepett, mert sokkal kisebb volt a hasam meg a legvégén is. Első szüléshez képest ez szúnyogcsípés volt, pedig semmi fájdalomcsillapítót nem kaptam. Az utolsó 2 órában bekötöttek oxitocint, mert nagyon kemény volt a méhszájam, és lassan tágult, pedig vmi puhító gélt is kent oda a szülésznő. Egy percig sem ellenkeztem, kifejezetten vártam, hogy adják be, mert tudtam, hogy annál rosszabb nincs, mintha végkimerültségben kell a végén kinyomni a babát. És csak az utolsó max. háromnegyed óra vagy lehet csak fél óra (kitolással együtt) volt húzós, de meg akkor is azt vártam, hogy ez sokkal rosszabb lesz, hol van még a vége. És egyszer csak jöttek a tolók, amik durvák voltak persze, de én rosszabbra számítottam, úgyhogy ez elég sokat segített :D Ilyen rengeteget számít, hogy most semmi csontfájdalmam nem volt. Az a durva - így utólag belegondolva -, hogy a csontfájás, ami Mesinel volt, jobban fájt mint bármilyen tolófájás vagy összehúzódás. Szóval - saját tapasztalat -, van rosszabb a szulésnél :D
Légzéstechnikákat alternatív módon csináltam végig, vajúdásnál a prüszkölőt (játékautó tologatóst) csak bénábban, nem olyan jól prüszkölve :) a kitolásnál meg hallgattam a szülésznőre/doktornőre, és valamikor hehegtem, valamikor jól visszatartottam és nyomtam, de alig kellett. Fekve nyomtam ki, pont előtte nézték meg, hogy mennyire vagyok kitágulva. 9 cm volt, és amint kivette a kezét a szülésznő, jött a tolófájás, végül úgy maradtam, nem bírtam volna pozíciót váltani. Mikor nem volt tolófájás, azon kínlódtam, hogy feljebb kéne ülni vagy valamit kéne, mert tök rossz, de szerintem kb. mindenhogy rossz lett volna úgyis, szóval hamar elengedtem a dolgot. Gátvédelemmel semmi sérülésem nem lett végül.
Azóta is nagyon jól vagyunk mind a ketten, szoptatás közben sokkal durvábbak most második gyereknél a méhösszehúzódások, de remélem csak pár napig tart úgyis. Leila halál nyugis egyelőre, meglesz ennek a böjtje, de most mindenki engem irigyel a szobában :D Szopizik mint a gép, nagyon ügyes, amúgy meg alszik, kipiheni ő is a fáradalmakat. Ha ébren van, akkor nagy szemekkel nézelődik csendesen. Mesi nagyon édes volt, mikor találkoztunk. Pár percig hatalmas döbbenet, csak nézett bambán rám, a hasamra meg a babára. Aztán elmondtam neki, hogy bizony ez az, aminek látszik, és amit mar rengetegszer megbeszéltünk. Kattogott az agya ezerrel, és egyszer csak leesett neki a tantusz. Irtó cuki volt. Össze-vissza puszilgatta a kiságyat, meg mondta, hogy szereti a babát és cuki :)
Sári"



Kövess minket a Facebook-on!